Sajtó - Szikra Ágnes

A „Fény” c. kiállítás a Műveleti Terület galériában

A pillanat, amikor minden megnyugszik

Szerző: Lysann Heller
Budapester Zeitung, 2007. december 17.
(eredeti olvasható itt>>)

Az, hogy a fény témáját körüljáró festmények egy pincehelyiségben kerülnek kiállításra, ellentmondásosan hangzik, pedig nem az. Szikra Ágnes festőművésznőt ugyanis nem annyira a déli verőfény foglalkoztatja, mint az alkonyat elúszó pillanatai, amikor „minden megnyugszik”.
„Már a főiskolán foglalkoztam a fénnyel, később más témák, mint a portrék fontosabbak lettek, aztán megint visszatértem a fényhez”, mondja Szikra Ágnes, aki a budapesti Novus művészeti főiskolán, majd Pécsett művelődésszervezést tanult, az Ernst múzeumban lektorként és PR tanácsadóként dolgozott, továbbá mint művészeti oktató, kritikus és kurátor tevékenykedett.
A fényben az egyszerűség és a tisztaság érdekli, azonban nem tulajdonít a fénynek érzelmi vagy akár filozófiai jelentőséget. „Ösztönösen festek, nem konceptuálisan. Ha a szemlélő a képeimben mélyebb jelentést lát, annál jobb. De én ezt nem tervezem el előre”, mondja a 32 éves budapesti festőművésznő. Különösen a világosság és sötétség közti átmenet izgatja, azok az atmoszférikus pillanatok, amikor a világ forgása lelassulni látszik és minden egy kissé elmosódik.
Különösen jól felismerhetők ezek a pillanatok azon a három, egyenesen komor festményen, amelyek Isztambulban készültek és hasonló címet viselnek. A város úgy mutatja magát, mintha valaki fáradt, kisírt vagy részeges szemmel tekintene le rá, a néző egy kis idő elteltével meg is szédül. A hitelességre Szikra Ágnes nem sokat adott: „Ezek nem mind létező helyszínek, előfordul, hogy különböző látványok ötvözetei“. A néző tehát, ha úgy akarja, Isztambulba Budapestet is beleláthatja.
Ezzel szemben egyértelműen Budapest – pontosabban a pesti part a Gellérthegyről nézve – látható a Nils Holgersson Budapest fölött című képen. A fények itt sem tiszták és egyértelműek, hanem elnyújtottak, mint ha valaki hosszú expozíciós idővel fényképezte volna le az éjszakai várost. Mint sok más képen, Szikra Ágnes itt is a fények tükröződésével, a reflexekkel játszik. Messziről nézve a festményt, képeslapnak látszik, közelebbről azonban izgalmas és izgató feszültségek tárulnak fel.
Svédországban keletkezett A tenger című festmény, amely eltér ugyan a kiállítás többi darabjától, mégis ez látható a meghívón. A négy részből álló képet egy szokatlanul hideg fényű, kissé a horizont fölött, kissé alatta, az égen és a tengeren felbukkanó nap uralja. A fő motívum hatását az előtérben megjelenő szappanbuborékok oldják fel, melyek valamiféle játékosságot mutatnak a nyers erővel és hideggel szemben.
Sokkal absztraktabbak ennél a legutóbb készült Alagút és Nagy buborékok c. festmények. Az első izgalmas részletek nélkül is, a második a felnagyított részleteket állítja a középpontba és így teret ad a képzeletnek: a „buborékok“ éppúgy színes fényszórók fényei is lehetnének egy falon. „Ezért is van, hogy nehezemre esik címet adni. Szívesebben fejezem ki magam képekkel, mint szavakkal“, mondja Szikra Ágnes.

Ausstellung "Licht" in der Galerie Műveleti Terület

Dass Gemälde, die sich rund um das Thema ,,Licht“ drehen, gerade in einem Kellergewölbe ausgestellt werden, klingt widersprüchlicher, als es ist. Der Malerin Ágnes Szikra geht es nämlich weniger um das blendende Licht der Tagesmitte, sondern eher um die verschwommenen Momente der Dämmerung, "wenn alles ruhig wird".
Ich habe mich schon auf der Kunstakademie mit Licht auseinandergesetzt, später wurden andere Themen wie Personenportraits wichtiger, inzwischen bin ich wieder bei Licht gelandet“, erklärt Ágnes Szikra, die an der Budapester Kunstakademie Novus und in Pécs Kulturmanagement studiert hat, im Ernst-Museum als Lektorin und PR-Beraterin gearbeitet hat und außerdem bereits als Kunstlehrerin, Kritikerin und Kuratorin tätig war.
Was sie gerade an Lichtern fasziniert, sei das Pure und Reine. Eine emotionale oder gar philosophische Bedeutung habe Licht aber nicht für sie. ,,Ich male instinktiv, ohne nachzudenken. Wenn der Betrachter eine tiefere Bedeutung in meinen Gemälden sieht, umso besser. Aber ich plane das nicht“, sagt die 32-jährige Budapesterin. Besonders fasziniert sei sie von der Übergangsphase zwischen Helligkeit und Dunkelheit, von den atmosphärischen Momenten, wenn die Welt sich langsamer zu drehen scheint und alles ein wenig verschwommen wird.
Besonders gut zu erkennen sind diese Momente auf den drei geradezu düsteren Gemälden, die in Istanbul entstanden und entsprechend benannt sind. Die Stadt präsentiert sich, als ob man mit müden, verweinten oder betrunkenen Augen auf sie heruntersieht, wobei einem nach einer Weile ein bisschen schwindelig wird. Viel Wert auf Authentizität hat Ágnes Szikra dabei nicht gelegt: ,,Das sind nicht nur reale Standorte, sondern teilweise auch Mischungen verschiedener Ansichten.“ So kommt es, dass man in Istanbul durchaus auch Budapest sehen kann, wenn man will.
Ganz eindeutig Budapest, genauer der Blick vom Gellértberg auf das Pester Ufer ist dagegen auf dem Gemälde ,,Nils Holgersson över Budapest“ zu sehen. Auch hier sind die Lichter nicht klar und eindeutig, sondern lang gezogen, als ob jemand die nächtliche Stadt mit einer langen Belichtungszeit fotografiert hätte. Wie auf vielen anderen Bildern hat Ágnes Szikra auch hier mit Reflektionen gespielt. Aus der Ferne mag das Gemälde einer Ansichtskarte gleichen, in der Nähe aber tun sich an- und aufregende Spannungen auf.
In Schweden entstanden ist ein Gemälde, das zwar als Ausnahmewerk der Ausstellung gelten kann, aber trotzdem als Titelbild herhält: ,,Das Meer“. Zu sehen ist auf dem vierteiligen Bild eine ungewöhnlich kalte Sonne, die kurz über und unter dem Horizont, am Himmel und im Meer auftaucht und das gesamte Bild dominiert. Aufgelöst wird die Eindeutigkeit des Motivs durch Seifenblasen im Vordergrund, die der puren Kraft und Kälte etwas Verspieltes entgegenstellen.

Sehr viel abstrakter sind dagegen die aktuelleren Gemälde ,,Tunnel“ und ,,Große Blasen“. Das erste bleibt auch ohne Details spannend, das zweite stellt Details vergrößert in den Mittelpunkt und gibt sie so zur Interpretation frei: Die ,,Blasen“ können genauso gut als bunte Scheinwerferlichter auf einer Wand herhalten. ,,Das ist auch der Grund, warum ich mich mit Titeln schwer tue. Ich erkläre lieber mit meinen Bildern als mit Worten“, sagt Ágnes Szikra.


Főoldal Kiállítások Kontakt MűvészekAlapítvány
2007.12.15-2008.01.15 Szikra Ágnes- Fény
Képek Életrajz Megnyitó Sajtó	A „Fény” c. kiállítás a Műveleti Terület galériában A pillanat, amikor minden megnyugszik Szerző: Lysann Heller Budapester Zeitung, 2007. december 17. (eredeti olvasható itt>>) Az, hogy a fény témáját körüljáró festmények egy pincehelyiségben kerülnek kiállításra, ellentmondásosan hangzik, pedig nem az. Szikra Ágnes festőművésznőt ugyanis nem annyira a déli verőfény foglalkoztatja, mint az alkonyat elúszó pillanatai, amikor „minden megnyugszik”. „Már a főiskolán foglalkoztam a fénnyel, később más témák, mint a portrék fontosabbak lettek, aztán megint visszatértem a fényhez”, mondja Szikra Ágnes, aki a budapesti Novus művészeti főiskolán, majd Pécsett művelődésszervezést tanult, az Ernst múzeumban lektorként és PR tanácsadóként dolgozott, továbbá mint művészeti oktató, kritikus és kurátor tevékenykedett. A fényben az egyszerűség és a tisztaság érdekli, azonban nem tulajdonít a fénynek érzelmi vagy akár filozófiai jelentőséget. „Ösztönösen festek, nem konceptuálisan. Ha a szemlélő a képeimben mélyebb jelentést lát, annál jobb. De én ezt nem tervezem el előre”, mondja a 32 éves budapesti festőművésznő. Különösen a világosság és sötétség közti átmenet izgatja, azok az atmoszférikus pillanatok, amikor a világ forgása lelassulni látszik és minden egy kissé elmosódik. Különösen jól felismerhetők ezek a pillanatok azon a három, egyenesen komor festményen, amelyek Isztambulban készültek és hasonló címet viselnek. A város úgy mutatja magát, mintha valaki fáradt, kisírt vagy részeges szemmel tekintene le rá, a néző egy kis idő elteltével meg is szédül. A hitelességre Szikra Ágnes nem sokat adott: „Ezek nem mind létező helyszínek, előfordul, hogy különböző látványok ötvözetei“. A néző tehát, ha úgy akarja, Isztambulba Budapestet is beleláthatja. Ezzel szemben egyértelműen Budapest – pontosabban a pesti part a Gellérthegyről nézve – látható a Nils Holgersson Budapest fölött című képen. A fények itt sem tiszták és egyértelműek, hanem elnyújtottak, mint ha valaki hosszú expozíciós idővel fényképezte volna le az éjszakai várost. Mint sok más képen, Szikra Ágnes itt is a fények tükröződésével, a reflexekkel játszik. Messziről nézve a festményt, képeslapnak látszik, közelebbről azonban izgalmas és izgató feszültségek tárulnak fel. Svédországban keletkezett A tenger című festmény, amely eltér ugyan a kiállítás többi darabjától, mégis ez látható a meghívón. A négy részből álló képet egy szokatlanul hideg fényű, kissé a horizont fölött, kissé alatta, az égen és a tengeren felbukkanó nap uralja. A fő motívum hatását az előtérben megjelenő szappanbuborékok oldják fel, melyek valamiféle játékosságot mutatnak a nyers erővel és hideggel szemben. Sokkal absztraktabbak ennél a legutóbb készült Alagút és Nagy buborékok c. festmények. Az első izgalmas részletek nélkül is, a második a felnagyított részleteket állítja a középpontba és így teret ad a képzeletnek: a „buborékok“ éppúgy színes fényszórók fényei is lehetnének egy falon. „Ezért is van, hogy nehezemre esik címet adni. Szívesebben fejezem ki magam képekkel, mint szavakkal“, mondja Szikra Ágnes. Ausstellung "Licht" in der Galerie Műveleti Terület Dass Gemälde, die sich rund um das Thema ,,Licht“ drehen, gerade in einem Kellergewölbe ausgestellt werden, klingt widersprüchlicher, als es ist. Der Malerin Ágnes Szikra geht es nämlich weniger um das blendende Licht der Tagesmitte, sondern eher um die verschwommenen Momente der Dämmerung, "wenn alles ruhig wird". Ich habe mich schon auf der Kunstakademie mit Licht auseinandergesetzt, später wurden andere Themen wie Personenportraits wichtiger, inzwischen bin ich wieder bei Licht gelandet“, erklärt Ágnes Szikra, die an der Budapester Kunstakademie Novus und in Pécs Kulturmanagement studiert hat, im Ernst-Museum als Lektorin und PR-Beraterin gearbeitet hat und außerdem bereits als Kunstlehrerin, Kritikerin und Kuratorin tätig war. Was sie gerade an Lichtern fasziniert, sei das Pure und Reine. Eine emotionale oder gar philosophische Bedeutung habe Licht aber nicht für sie. ,,Ich male instinktiv, ohne nachzudenken. Wenn der Betrachter eine tiefere Bedeutung in meinen Gemälden sieht, umso besser. Aber ich plane das nicht“, sagt die 32-jährige Budapesterin. Besonders fasziniert sei sie von der Übergangsphase zwischen Helligkeit und Dunkelheit, von den atmosphärischen Momenten, wenn die Welt sich langsamer zu drehen scheint und alles ein wenig verschwommen wird. Besonders gut zu erkennen sind diese Momente auf den drei geradezu düsteren Gemälden, die in Istanbul entstanden und entsprechend benannt sind. Die Stadt präsentiert sich, als ob man mit müden, verweinten oder betrunkenen Augen auf sie heruntersieht, wobei einem nach einer Weile ein bisschen schwindelig wird. Viel Wert auf Authentizität hat Ágnes Szikra dabei nicht gelegt: ,,Das sind nicht nur reale Standorte, sondern teilweise auch Mischungen verschiedener Ansichten.“ So kommt es, dass man in Istanbul durchaus auch Budapest sehen kann, wenn man will. Ganz eindeutig Budapest, genauer der Blick vom Gellértberg auf das Pester Ufer ist dagegen auf dem Gemälde ,,Nils Holgersson över Budapest“ zu sehen. Auch hier sind die Lichter nicht klar und eindeutig, sondern lang gezogen, als ob jemand die nächtliche Stadt mit einer langen Belichtungszeit fotografiert hätte. Wie auf vielen anderen Bildern hat Ágnes Szikra auch hier mit Reflektionen gespielt. Aus der Ferne mag das Gemälde einer Ansichtskarte gleichen, in der Nähe aber tun sich an- und aufregende Spannungen auf. In Schweden entstanden ist ein Gemälde, das zwar als Ausnahmewerk der Ausstellung gelten kann, aber trotzdem als Titelbild herhält: ,,Das Meer“. Zu sehen ist auf dem vierteiligen Bild eine ungewöhnlich kalte Sonne, die kurz über und unter dem Horizont, am Himmel und im Meer auftaucht und das gesamte Bild dominiert. Aufgelöst wird die Eindeutigkeit des Motivs durch Seifenblasen im Vordergrund, die der puren Kraft und Kälte etwas Verspieltes entgegenstellen. Sehr viel abstrakter sind dagegen die aktuelleren Gemälde ,,Tunnel“ und ,,Große Blasen“. Das erste bleibt auch ohne Details spannend, das zweite stellt Details vergrößert in den Mittelpunkt und gibt sie so zur Interpretation frei: Die ,,Blasen“ können genauso gut als bunte Scheinwerferlichter auf einer Wand herhalten. ,,Das ist auch der Grund, warum ich mich mit Titeln schwer tue. Ich erkläre lieber mit meinen Bildern als mit Worten“, sagt Ágnes Szikra.