Davide Mezzatesta „modern Robinson Crusoe-ként gyűjti a hulladékot, olyan tárgyakat, amik feledésre ítéltettek, a művészetté formálás aktusa nélkül. Ez nemcsak a használt médiára vonatkozik, hanem azokra is, amiket ábrázol. Felmerül itt a rút esztétikai kategóriája, aminek folyamatos szemlélése elbűvöli és miszticizálja az alkotást.” – írja róla Alessandro Reina.

Roberto Fontana egészen más aspektusból közelít. Az embert helyezi művészetének középpontjába, teljes valójában, elszakítva őt az emberi társadalomba való illeszkedéshez szükséges attribútumoktól.

A két művész alkotásai teljesen külön világot képviselnek stílusban és formai jegyekben is, festészetük azonban hasonló kérdéseket vet fel az emberrel, annak viselkedésével és a mezzafontanizmussal kapcsolatban.

Davide Mezzatesta (1973, Palermo)

Palermóban él és dolgozik.

Válogatás kiállításokból:

2015 – Mezzatesta a Moltivolti – Moltivolti – Palermo

2015 – Autoritratto col vestito buono Vol.2 – Fabrica 102 – Palermo

2012 – DidascaliArt – 13tapas – Palermo

2012 – Die Grosse – Palast kunst Museum – Dusseldorf (GER)

2011 – NOTHING NEW FOR TRASH LIKE YOU – ass.cult. QAMM – Palermo

2011 – Happenig/Presentazione “Hotel Metropole” di Alli Traina – Palazzo Steri

2011 – Enormità è Patologie – ass.cult.QAMM – Palermo

Roberto Fontana (1969, Cambiano)

Palermóban él és dolgozik.

Válogatás egyéni kiállításokból:

2016  CERCO CASA DEGLI SPECCHI CON VITA INTERIORE, MQ Immobiliare – Palermo

2016  THIS IS THE DEAD LAND, Fabbrica 102 – Palermo

2015  ESERCIZI DI NORMALITA’, Galleria XXS aperto al contemporaneo – Palermo

2013  A PROPOSITO DI MAIALI, Vuedu Factory – Palermo

2012  CARNAIO, Galleria della Residenza Universitaria S. Saverio – Palermo

2009  IL MEZZAFONTANESIMO NELL’ERA POST-DEMOCRATICA, (bipersonale con D. Mezzatesta) Ex Noviziato dei Crociferi – Palermo

Megnyitó
Reichert Eszter
Roberto Fontana és Davide Mezzatesta: Mezzafontanizmus
Műveleti Terület Galéria
2016. június 03.

A Mezzafontanizmus palermói művészek csoportja, melynek tagjai Roberto Fontana és Davide Mezzatesta. A csoport a dadaizmus irányában mutatja a legnagyobb érdeklődést, ami a képeiken is világosan látszik.

De milyen üzenete lehet ma a dadaizmusnak? A dada kissé megszelídült, lecsendesedett, a polgárpukkasztás még mindig cél, de a vendégek nem esnek neki a művészeknek az előadás alatt – hozzáteszem, ez egyébként jó dolog. Vagy mi van, ha a mi ingerküszöbünkkel van a baj?

Érdekes nézni továbbá, ahogyan egy-egy anyag alkalmazása ugyanolyan izgalmas és mély, mégis egészen más üzenetet hordoz, mint annak idején, amikor a dada születésénél elkezdték használni. Ilyen anyag például a szemét. Mit jelentett akkor – a dada és a merz-művészet kezdeteinél, amikor javában dúlt a világháború? A kilátástalanságot, az értelmetlenséget, a világ töredezettségét, szétesését szimbolizálta. Tagadás volt, minden rendszer tagadása. De azt kell, hogy mondjam, hogy világunk még ma is töredezett, nincsen nagy narratíva, a háború véget ért, de a szelleme megmaradt. A hulladék kérdése is lassan sokoldalú filozófiai problémává növi ki magát. De mindent újra lehet hasznosítani? Mezzatesta szerint igen. Képein mindent felhasznál, ami megragadja fantáziáját, a francia nyelvkönyvtől a szalámi héjáig, és transzformációján keresztül a szemetet a művészet színpadára szólítja.

Arra kérem Önöket, hogy ne csak nézzék ezeket a képeket, hanem gondolkodjanak is előttük állva, és nézzünk egy kicsit magunkba is, ahogyan Roberto Fontana teszi, hiszen festészetének tárgya önmaga, de nem az individualizmus sokszor rossz szájízű köntösében, hanem kétségtelenül a maga mezítelen valóságában. Saját lényét általánosítja, ikonizálja, és iróniával, néha groteszk humorral és őszinteséggel vizsgálja magát és az embereket. Paul Dermée-től eredő gondolat, hogy a dada olyan, mint „a tudósnak a mikroszkópra szorított szeme, megállapít, de nem kíván állást foglalni.” Művészeinkre is elmondható, hogy nagyítóval vizsgálják a világot, megállapítanak, majd megrántják vállukat a dada játékosságával, és a kör újra elindul, egy újabb kép a feleslegről, egy újabb kép önmagunkról, a mélyebb megismerés felé.

Ismét Paul Dermée-t idézem, amikor azt mondom, hogy „A dada lerombolja az ellentétek tekintélyét, és megkísérli felszabadítani aktivitásunk természetes játékosságát.”- ha ránézünk a festményekre, láthatjuk mi is, hogy két alapvető stílusbeli különbség, mint az absztrakció és a figurativitás, milyen jól, egymást kiegészítve fér meg egymás mellett, felébresztve bennünk is rengeteg gondolatot és persze a játékosságot.

Köszönöm a figyelmet és jó szórakozást kívánok a kiállításhoz, amelyet ezúttal megnyitok.

Davide Mezzatesta “as a modern Robinson Crusoe, collects trash, objects that are destined to be forgotten, without being formed into art. It applies to not only the media used, but the things depicted. The aesthetic of the ugly occurs here, its constant approach mystifies and perplexes the works of art.” – says Alessandro Reina.

Roberto Fontana’s approach is different. Man is the center of his art, in his own reality, baring him down from the attributes necessary to become a part of human society.

The two artists come from two different worlds in style and form, but their paintings ask similar questions about mankind and its behaviour, about mezzafontanism.

Davide Mezzatesta (1973, Palermo)

Lives and works in Palermo.

Selected exhibitions:

2015 – Mezzatesta a Moltivolti – Moltivolti – Palermo

2015 – Autoritratto col vestito buono Vol.2 – Fabrica 102 – Palermo

2012 – DidascaliArt – 13tapas – Palermo

2012 – Die Grosse – Palast kunst Museum – Dusseldorf (GER)

2011 – NOTHING NEW FOR TRASH LIKE YOU – ass.cult. QAMM – Palermo

2011 – Happenig/Presentazione “Hotel Metropole” di Alli Traina – Palazzo Steri

2011 – Enormità è Patologie – ass.cult.QAMM – Palermo

Roberto Fontana (1969, Cambiano)

Lives and works in Palermo.

Selected solo exhibitions:

2016  CERCO CASA DEGLI SPECCHI CON VITA INTERIORE, MQ Immobiliare – Palermo

2016  THIS IS THE DEAD LAND, Fabbrica 102 – Palermo

2015  ESERCIZI DI NORMALITA’, Galleria XXS aperto al contemporaneo – Palermo

2013  A PROPOSITO DI MAIALI, Vuedu Factory – Palermo

2012  CARNAIO, Galleria della Residenza Universitaria S. Saverio – Palermo

2009  IL MEZZAFONTANESIMO NELL’ERA POST-DEMOCRATICA, (bipersonale con D. Mezzatesta) Ex Noviziato dei Crociferi – Palermo

Opening speech
by Eszter Reichert 
Roberto Fontana and Davide Mezzatesta: Mezzafontanism
Műveleti Terület Gallery
June 03, 2016

Mezzafontanesimo is a group with two artists from Palermo. The artists are Roberto Fontana and Davide Mezzatesta. The group is interested in dadaism and it is obvious in the pictures. But what is the message of dadaism for us nowadays? Dada calmed down a little, the goal is the same, scandalizing the audience, but they don’t attack the artists on the stage anymore – should I mention it’s not a bad thing anyway. But what if our threshold is the problem?

It is interesting to see how the use of a material is still the same like in the old days when dadaist artists started to use it, but the message is changing constantly. Such a matter for example is rubbish. What did it mean at that time – when dadaism and merz-art started and World War I was ranging in full swing? It symbolized the hopelessness, the senselessness, the fragmentation and disintegration of the world. It was the negation of everything. But I have to say that our world is still fragmented, there is no grand narrative. The war is over, but its ghost is still with us. The issue of waste slowly evolves into a many-sided philosophical problem. But can we recycle everything? Mezzatesta thinks so. He uses literally everything for his pictures from a French textbook to the casing of a salami and he calls the waste to the stage of art through his transformation.

I invite everybody to not just see the paintings but try to think about them and take a look at ourselves as Roberto Fontana does. The subject matter is himself, not in the style of the ill reputed individualism, but in the naked truth of himself. He generalizes and iconifies his own being, and examines himself and people with irony, grotesque humor and honesty. Paul Dermée said that Dadaism is like the eye of the scientist pressed to a microscope, it diagnoses but doesn’t take sides. We can also use this sentence on the two artists here because they examine the world with magnifying glass, diagnose the world’s sickness then they shrug with the playfulness of Dada then start it all over again, another painting on garbage and another on ourselves towards a deeper understanding.

Another thought from Paul Dermée that „Dada deconstructs the authority of contrasts and tries to emancipate the activity of natural playfulness.” If we take a look at the paintings, we can see that the basic differences in the style: figurativity and abstraction work well together and complement each other to awake a sea of thoughts and of course playfulness in us.

Thank you for your attention. I hereby open the exhibition.