Megnyitó

Tisztelt Látogatók,

néhány napja az erdő mellett sétálva hallottam, ahogy a szél nyikorgatja az egyik fát - úgy tetszett, mintha egy macska nyávogott volna. Egy röpke időre távoli és ingatag területre kalandoztak gondolataim. Egy pillanatra elbizonytalanodtam e misztikával terhes világunkban, majd jólesően arra gondoltam, mennyivel megnyugtatóbb, hogy legalább a színek számomra tapintható bizonyosságként vesznek körül.
Az ember úgy érzi (ott tornyosulnak a lehetőségek) - kifejezni azt az életünkkel párhuzamosan futó, elrejtőző és eltakart szférát - a színeket szinte csak oda kell önteni a vászonra, rájuk lehet bízni az egészet.
De már az első ecsetvonásoknál - ha hagyom a színeket maguktól kibontakoztatni, s amint valami konkrét dolgot szeretnék megközelíteni - rögtön jelentkeznek a nehézségek.
Kandinszkij írta egyszer, a festészet a zenei fázisába érkezett, és valóban talán sohasem lehetne oly közel e két művészeti ág - a festészeté és a zenéé -, mint ma. Szerencsére látni azokat a zenei erőfeszítéseket, melyek közös lelki igényből fakadnak. Ez ad erőt, oly erőset, mint a szerelem. Ahogy egy kőhalom közt szivárog a szél, úgy tűnik el, vagy tör elő a remény.
És ami marad..., az itt látható és hallható Önök előtt.
Most kérem hallgassák meg kedves barátom, Bethlenfalvy Bálint darabját Székely Péter tolmácsolásában, mely ma először szólal meg.
Köszönöm, hogy eljöttek. Érezzék jól magukat.


Főoldal Kiállítások Kontakt MűvészekAlapítvány
2007.11.19-12.05 Márton László- Álom a messzeségben
Képek Életrajz Megnyitó	Tisztelt Látogatók, néhány napja az erdő mellett sétálva hallottam, ahogy a szél nyikorgatja az egyik fát - úgy tetszett, mintha egy macska nyávogott volna. Egy röpke időre távoli és ingatag területre kalandoztak gondolataim. Egy pillanatra elbizonytalanodtam e misztikával terhes világunkban, majd jólesően arra gondoltam, mennyivel megnyugtatóbb, hogy legalább a színek számomra tapintható bizonyosságként vesznek körül. Az ember úgy érzi (ott tornyosulnak a lehetőségek) - kifejezni azt az életünkkel párhuzamosan futó, elrejtőző és eltakart szférát - a színeket szinte csak oda kell önteni a vászonra, rájuk lehet bízni az egészet. De már az első ecsetvonásoknál - ha hagyom a színeket maguktól kibontakoztatni, s amint valami konkrét dolgot szeretnék megközelíteni - rögtön jelentkeznek a nehézségek. Kandinszkij írta egyszer, a festészet a zenei fázisába érkezett, és valóban talán sohasem lehetne oly közel e két művészeti ág - a festészeté és a zenéé -, mint ma. Szerencsére látni azokat a zenei erőfeszítéseket, melyek közös lelki igényből fakadnak. Ez ad erőt, oly erőset, mint a szerelem. Ahogy egy kőhalom közt szivárog a szél, úgy tűnik el, vagy tör elő a remény. És ami marad..., az itt látható és hallható Önök előtt. Most kérem hallgassák meg kedves barátom, Bethlenfalvy Bálint darabját Székely Péter tolmácsolásában, mely ma először szólal meg. Köszönöm, hogy eljöttek. Érezzék jól magukat.