Duliskovich Bazil üres, szinte sivár térbe helyezi a csupaszon kitárulkozó női testet, visszhangtalan szakralitással a síremlékalakok márványba merevedett vágyakozására emlékeztetve. Máshol a térhiánnyal jelzett, beszorított létezés zavarba ejtő, frivol testélmény.

Poszt-apokaliptikus tájképein Horváth Orsi szélsőséges emberi magatartásformákat ábrázol. Művészettörténeti és történelmi referenciákat keresztez a populáris kultúrából vett elemekkel és saját személyes történetekkel. Társadalmi kommentárjai a determinált mozgástér vetületei.

A színek deficitje a fehér, Jauernik Zsóka textiljének fehérségében a fény rejti el a szivárvány összes színét, érzés, értelem, érzelem vibrál, úgy kommunikál a végtelenben.

Nicoló Bottala néhány színre redukált pasztelljén a nő nem szexuális vágy tárgya. A test mozdulata, póza, remegése, rezdülése ismeretlen erővonalakból eredő és alakuló forma. Az arcot helyettesítő vonalkötegek lezárnak, lehetetlenné téve az érzelmek dekódolását.

Szemán Viktória festett, ólmozott üveginstallációja a fél-egész viszonyát tárgyalja a nőiség szimbólumán keresztül. Évaalmacsábításkígyógonoszblablabla. A festészeti jelként használt gót betűk halandzsája a végtelenség mantráját idézik.

Az ősi gúlaforma megbontásával, a külső és belső, csiszolt és mély homokfúvott felületek reflexióival fény-árnyék játékot komponál Zsilka Dávid. Üveg objektjein az anyag mélyére behatoló fény áttetsző sejtése bizonyossággá válik a fénytörés színeiben.

SzGy-SzK

Életrajz/Kiállítások

Duliskovich Bazil –lásd

Horváth Orsi – lásd

Jauernik Zsóka –Szakmai életrajz
1998-2003   Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem,Textiltervező
1982-1986   Kunszentmárton, József Attila Gimnázium
1993-1996   Budapest, Magyar Képző és Iparművészeti Szakközépiskola, Textilrajzoló
1990-1992   Budapest, Dekoratőr és Kirakatrendező Iskola

Nicolo Bottalla – lásd

Szemán Viktória

Szakmai életrajz
2009-2015    Magyar Képzőművészeti Egyetem, Iparművészeti restaurátor szakirány szilikát specializáció
2006-2007    Magyar Nemzeti Múzeum, műtárgyvédelmi asszisztens képzés
2002-2003    ART ÉRT művésztelep
1995-1997    Bokányi Dezső Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző iskola, díszítőszobrász szak
1992-1993    Sárospataki Népfőiskola, képzőművészeti szekció
1992-1994    Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola, rajz fakultás, mestere: Molnár Irén festőművész
1990-1992    Urbán György festőművész magántanítványa

Zsilka Dávid
Szakmai életrajz:
2008-2011  Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem, Üvegtervező
2004-2008  Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Üvegszak
Tagság:
Magyar Üvegművészeti Társaság
Kiállítások:
2014: HuGlass 2014, A Magyar Üvegművészeti Társaság csoportos kiállítása Budapest, Erdész Galéria & Design
2011: Ceramics Glass Metals, A MOME kerámia-üveg-fémszakos hallgatóinak kiállítása a Design Hét keretein belül. Budapest, Klauzál13 Galéria
2011: ÜVEGvilág kiállítás a Design+ keretén belül, Budapest

Megnyitó
Baán Tibor
Deficit
Műveleti Terület Galéria
2015. december 17.

Minden művészi törekvést, amit áthat a tisztázás, a rend valamiféle tisztelete, hozzájárul ahhoz, hogy az embert, ezt a „kicsi kozmoszt” visszavezesse önmaga mélyebb megértéséhez. Korunknak immár nem a világot szétszedő perverzióra van szüksége, hanem az értékek újrafelfedezésére. Nagy szükség van erre, hiszen történt valami, csak a nukleáris robbantáshoz hasonlítható világzavar a nemzedékek közötti kommunikációban. A képzőművészet, mint egyetemes nyelv , így ez a kiállítás is, mely tudatában van a kiállítás címével is – Deficit – kihangsúlyozott helyzetével, a művészet megrendült helyzetével, sokat tehet azért, hogy a néző / befogadó közelebb kerüljön a képzőművészet nyelvén megfogalmazott létélményhez: ahhoz az emberi egzisztencia mélységeit faggató őszinteséghez, ahol nincs helye a mellébeszélésnek. Ha valami, akkor a tiszta célratörés egyértelműen jellemzi ezeket a műveket,melyek közt grafikai alkotásokat (Nicoló Bottala) üvegtárgyat (Zsilka Dávid), üvegszobrot (Szemán Viktória), textilt (Jaeurnik Zsóka), és nem utolsósorban festményeket (Bazil Duliskovich, Horváth Orsi) egyaránt találunk.

A cél minden esetben egy jelképpé tágítható gondolat előhívása. Ennyiben ezek a művek szellemi rokonságban állnak egymással. Kép és gondolat közelítése a grafikákban is megtörténik. Például akkor, mikor Picasso híres vasalónőjére kell asszociálnunk. Nem a megszépítés a cél, hanem a nézőpontoknak alárendelt igazság megörökítése. Kép és gondolat jelképpé emelése Szemán Viktória: Kígyó mondja című alkotásában a bibliai édenkertet idézi elénk. A körmandala centrumában az alma motívum és a köríveken az emberi kommunikációt megjelenítő írásképek gazdag asszociácós mezőt jelentenek. A bábeli nyelvzavar lehetősége és az a közös nyelv megteremtésének esélye egyszerre üzen korunk emberének. Horváth Orsi vízióiban (távolból Chirico ihlető alakjával, mégis eredeti módon) a civilizáció méretű katasztrófák miatti apokaliptikus szorongás mítoszát teremti meg.

A mítosz, mint világmagyarázat – ez lehetne a kiállítás gondolati magja, a mai ember sorsát faggatva az emberi felelősség problémáját érinti. Óriási a tét ugyanis. „Lenni vagy nem lenni.” Nincs másik világ, ezt kell megérteni, humanizálni, élhetővé alakítani. Igen így, ezen a módon is, a képzőművészet segítségével.

A kiállítást megnyitom.

Bazil Duliskovich sets the naked, unfolding female body into an empty, almost bleak space – with its unresponsive sanctity it reminds us the longing of stiff marble figures of tombs. Elsewhere the cornered existence shown by a lack of space is a confusing, frivolous body experience.

In her post-apocalyptic landscapes Orsi Horváth depicts extreme human behaviours. The artistic and historical references meet elements of pop culture and personal stories. Her comments on society are the projections of a determined extent.
White is the deficiency of colours – in the whiteness of Zsóka Jauernik’s textile light hides all the colours of the rainbow; feelings, sense and emotions vibrate, communicating in the infinite.
In the pastels of reduced colours by Nicoló Bottala the female body is not the object of desire. The motion, pose and vibration of the body is the form originating from and shaped by unknown lines of force. Bunches of lines, substituting for the face are closed down, making it impossible to decode feelings.
Viktória Szemán’s painted, lead glass installation discusses the relation of “whole” and “half”, through the symbol of femininity. Eveappletemptationsnakeevilblablabla. The gibberish of Goth letters used as pictorial signs recites the mantra of infinity.
David Zsilka composes a certain light-shadow play by breaking the ancient form of pyramids and by the reflections of polished and sandblasted surfaces inside and outside. In his glass objects the light enters deep in the material, while its transparent surmise becomes certainty by the colours of refraction.

SzGy-SzK

Opening speech
by Tibor Baán
Deficit
Műveleti Terület Gallery
December 17, 2015

All artistic intention that is transpierced by fairness and a kind of honour to order contribute to driving back the human being, this small cosmos to its own deeper understanding. Our times do not need the perversion that bursts the world, we need the re-discovering of the values. We need it very much, as something grand has happened, only to be compared to the nuclear bomb, a world-wide chaos in the communication between generations. Art, as a universal language, and this exhibition, too (being aware of its own situation, i.e. the shuttering position of art, emphasizing it with the title: Deficit) can do a lot to get the audience closer to the experience expressed in the language of art: to the truth that quizzes the depth of human existence, where there is no place for evasion. If we need an expression to describe all of these works of art: graphics (Nicoló Bottala) glassworks (Dávid Zsilka), glass sculpture (Viktória Szemán), textile (Zsóka Jaeurnik) and paintings (Bazil Duliskovich, Orsi Horváth), it would be clear targeting.

The target in all of these cases is the developing of a thought that can be broadened to a symbol. It makes all the works to be related in spirit. Picture and thought get close in graphics, when we associate to Picasso’s famous ironing woman. The aim is not the sugarcoating of the truth, but the recording of the truth that is subsimed to different points of views. Picture and thought rise as a symbol in Viktória Szemán’s The Snake Says as it envisions the biblical Garden. The apple in the center of the mandala and the signs describing human communication around it give us a huge and rich area for association. The chaos of Babylon and the possibility to create one common language both send a message to the people in the modern world. In her visions, Orsi Horváth (from a distance inspired by Chirico, but still original) creates the myth of the apocalyptic angst for catastrophes that sweep whole civilizations.

Myth as a world explanation – this could be the basic thought behind the exhibition, as it concerns the responsibility of people, quizzing the fate of modern human beings. The stake is large: To be or not to be. There is no other world, this one needs to be understood, humanized, made liveable. Yes, even in this way, with the help of art.

The exhibition is hereby opened.