Horváth Orsolya – Emberi/Nem emberi (2009.02.02-2009.02.13.)


Képek

Életrajz

ISKOLÁK
2003 – 2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festőszak, mester: Halász András
2007: Universidad de Politécnica, Bellas Artes, Valencia, Spanyolország
1998 – 2003 Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola, festőszak
DÍJAK
2008: Kőrősfői Krisch Aladár Díj
2007: Hatvani Portrébiennálé, Bronzdiploma
ÖSZTÖNDÍJAK
2007: Erasmus/Socrates ösztöndíj, Valencia, Spanyolország
Education
2003-2008 Hungarian Academy of Fine Arts (MKE), painting department. Tutor: András Halász
2007 Universidad de Politécnica, Bellas Artes, Valencia, Spain
1998-2003 Technical College of Fine and Applied Arts, Budapest

Prizes

2008 Körösfői Krisch Aladár díj
National Portrait Biennal – Third Prize
KIÁLLÍTÁSOK
2008: Műteremkiállítás, Hegedű utca 3. Tűzraktér
Gödöllő, Profilház Építészi Iroda, Galéria, egyéni kiállítás
2007: Székely Bertalan Műterem emlékház, Szada, egyéni kiállítás
Budapest, Mucius Kortárs Művészeti Galéria, Dogart csoportos kiállítás
Budapest, Apropodium Galéria csoportos kiállítás
Hatvan, Moldvay Győző Galéria, csoportos kiállítás
2006: Gödöllői Művelődési Központ, csoportos kiállítás
Exhibitions
2008 October, studio exhibition, Tűzraktér, Budapest
August, solo exhibition, gallery of Profil Architectural Office, Gödöllő
2007 solo exhibition, Székely Bertalan Memorial House, Szada
group exhibition, Mucius Kortárs Művészeti Galéria, Budapest
group exhibition, Apropodium Galéria, Budapest
group exhibition, Moldvay Győző Galéria, Hatvan
2006 group exhibition, Gödöllő Cultural Center

Megnyitó

Kiállítás: Emberi/Nem emberi

Horváth Orsolya 2008-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett, Halász András osztályában, festő szakon. Eddig három önálló kiállítása volt, ösztöndíjasként tanult Spanyolországban a valenciai Képzőművészeti Egyetemen. Munkáját díjazták az Arcok és Sorsok országos portrébiennálén és megkapta a fiatal gödöllői művészeknek járó Kőrösfői Kriesch Aladár díjat.

Festményeit legjobban a lírai realizmussal lehetne jellemezni, amelyekhez leginkább személyes élményekből merít inspirációt. Újabban három dimenziós munkákkal kísérletezik. Szobrai és installációi szintén személyes és néha zavarba ejtően provokatív gondolatokat, illetve élményeket mesélnek el. Anyaghasználatában játékos és kísérletező. Gipszlenyomatokat kombinál bútorokkal és mindennapi életünk során használatos tárgyakkal.

Jelenlegi kiállításán az emberi lélek dualitásának témáját járja körül. Mitől ember az ember és nem állat? Illetve hogyan képes kontrollálni állati létéből fennmaradt ösztöneit? Horváth Orsolya nagy rajongója a Dada és a Szürrealizmus irányzatainak, csak úgy, mint magánéletében, alkotáskor sem zárkózik el a humortól, öniróniától és a provokációtól.

Exhibition: Human/Not Human

Orsolya Horváth graduated in 2008 from the Hungarian University of Fine Art, in the class of András Halász at the painting faculty. She has had three solo exhibitions, and in 2006 recived a scholarship to study at The University of Fine Art in Valencia, Spain. Her work was recognized at the national bi-annul competition and in 2008 she got the Kőrösfői Kriesch Aladár prize, for young artists from Gödöllő.

Her paintings could be described as lyric realism, inspired mostly by personal experiences. Lately she is experimenting with three dimensional works. Her sculptures and her installations also tell very personal and sometimes provoking stories and thoughts. Her use of material is playful and experimental, often using plaster casts of her own body parts and combining them with found objects and furniture.

Her current exhibition’s theme is the duality of soul, and it consits of mostly three dimensional works. Where is the border between human and animal? How can one control the animal instincts that remain from our animal past? Orsolya Horváth’s fondness of Dada and Surrealism, are evident in both her expressive personality and unique artistic creations, each exhibiting humor, provocation and self-irony.

Sajtó

Orsolya legendája

Ma már senki sem vonja kétségbe az axiómát, hogy az evolúciós lánc utolsó láncszemén az ember egyensúlyoz, kozmikus mértékkel mérve, pillanatnyilag. Az még nem dőlt el tudományos berkekben, hogy a férfi vagy a nő, sőt fellángolni látszik századunkban ismét a vita, ami sokak szerint  az utóbbi javára billenti a mérleg nyelvét. Itt van pl. Günter Grass, szerinte a férfiak elszúrták am blokk a világot, tegyük most már próbára a nőt. Ó szépséges madonnáim! Ez aztán ördögi. A harcos szüfrazsettek ideje lejárt, más a tónus, hangotok áthangolódott a „minden összeegyeztethető” hangzatos szlogenbe becsavarodott modern nő kétségbeesetten sipító magas C-jére, ha a kutya sem akarna észrevenni benneteket. A jelenlét a fontos. Legyetek ott a politikában, nőjjön kecses  lábacskátok a táncparketthez, fakanálhoz  olykor zongorabillentyűkön szaladozó  puha kezecskétek, engedjétek szabadon féktelen vágyaitokat, sikítsatok, karmoljatok, üssetek, öljetek magasztos célokért, s ha itt a perc, védjétek, óvjátok és semmiképpen se faljátok föl magzataitokat, mert az olyan csúnya, állati dolog. Egyszerűbben tehát, lépjetek ki az állatvilágból rögvest, és angyali harsonák kísérete mellett csak a jóféle majomösztöneitek működjenek, de azok aztán nagyon.
Ezalatt a férfiak  töküket vakarva bámulnak a Tv előtt és csak arra az egyre tudnak gondolni,  nem mellesleg eme emelkedett  nők sem képesek kivonni magukat a látvány alól. Elmúlt a vadászösztön, háborúzni sem akarnak, csak azt akarják, azt, azzal a szexin szűzi kis angyallal, aki szabadon engedi féktelen vágyait, karmol, sikít, üt, öl, hogy mosdatlan szájjal, állati vergődésben szabaduljanak ki civilizált létük testbörtönéből együtt, vagy nem. Aztán öblögetnek, mint emberek, szájat, nunát /vagy hogy a f…ba mondják illedelmesen /mert tudatosak, mert emberek. Mitől ember hát az ember és nem otromba állat? Az állat Doktor House írta bestsellerében Hugh Laurieként, hogy a férfiaknak nincsenek igazi céljaik, fel kell világosítanom, hogy az embernek nincsenek, úgy általában. Nem olyan egyszerű ám az, nem  kapható a boltban a csirkeszárny mellé. Ugyanakkor kérdés, mik is ezek a célok? és szükség van-e rájuk? attól válunk emberré, hogy megmásszuk a Nagy Hegyet? vagy csak az út a fontos amit járunk, cipelve magunkkal kiélhetetlen, durva vagy éppen finom ösztöneinket, kezdve fajfenntartásival, zárva kurkászással, óvatos kötéltánc, oly könnyedén megbillen az emberállat.
.
Horváth Orsolya nem erről beszél. Erről én beszélek, akit kilökött gondolkodási sémáim és emberi szerepeim nagyjából bevált összkomfortjából, amihez persze magamban rögtön forrón gratuláltam neki mintegy ösztönösen.
Ő ezt sem akarja, nem célja a szellemi mozgósítás. Szépen kipakolja a szétszabdalt-összerakott- kibelezett testrészeit, torzóit ama sárból gyúrt tökéletesnek, léleklehellte tudatalattijába begyömöszkölt ezerféle gazsággal. Jungot idézi, és én a fehéren világító gipszlenyomatokból, amit nem átallott saját testéről levenni, próbálgatom magamban kirakni azt a másik embert, következésképp a Jung-félét, az önmaga előtt is ismeretlent. Ecce homo, ecce majom. Béklyó-e az ösztön, vagy felszabadító erő, a túlszabályozott ember menedéke, amibe örökké alámerül? Ember vagy majom? Majom vagy ember? (És zárójelben újra, hogy a férfi nem nő? És a nő nem férfi?)

Horváth Orsolya festő, de hogy dadaista elődeihez hűen végleg lemondott-e a festésről, vagy  egy életszakasz kifejezésének különös tárgyalkotó gesztusait, a fiatal művész provokatív kísérletét látjuk a néhol eltompult kánonnal szemben, gondolom még nem dőlt el. A Dada szellemében fogant és a közelmúlt párizsi élményeinek hatására megszületett installációkból, szobrokból, fotókból összeállított mostani kiállításának befogadásához a duchamp-i megközelítés használható eszköz, ennek egyik hatásos utalását a galéria teréhez komponálta a művész. Kukucskálás közben jól elszórakoztunk, felháborodtunk, prüszköltünk, zavarunkban elfordítottuk a fejünket, kilestük a bennünk szunnyadó nem emberi erőket, sőt biztosan akadt köztünk olyan is, aki a nyilvánvaló szándék ellenére, túl komolyan véve ösztönlétünk megnyilvánulásait, önvizsgálatot tartott, amitől magam is mindenkit óva intek. A játék bár humoros, azért veszélyes, csak felnőtteknek!

SzGy