Nicoló Bottalla: Esszenciák / Essenze (2016.03.04-18.)


2016-02-21 19_26_21-meghívó megnyitó.pdf - Adobe Reader

Magyar

A kiállított festmények sűrítmények, kivonatok, csak az alapvető lényeget ábrázolják, a figyelem, a fókusz és az érzések elterelésére alkalmas kiegészítők nélkül. Így látszódnak rajtuk őszintén és csupaszon a térbevetettség gyötrelmei: itt-ott még érződik, felsejlik a formázóedények sziluettje is, amelyekből éppen kiszabadultak.

Az ősmasszából kitűnő emberi formák, a nem definiált, de textúrájukban érdekes terek az élet lényegének lenyomatai, amelyek a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Szembetűnő az arcok, az egyéni jellemvonások, a személyiség hiánya: az esszencia fontos kritériuma, hogy megkülönböztesse tárgyát a többi dologtól, ami itt még nem következett be.

Az öntudatra ébredő tökéletes alakok ösztönösen védekező mozdulatai jól érzékelhetővé és átélhetővé teszik azt a rég elfeledett pillanatot, amely talán sosem alakult át emlékké, a kiszolgáltatottság és a sebezhetőség érzését.
De hiszen ez az élet esszenciája.

SzK


Életrajz

1991-1995
Accademia di Belle Arti di Palermo
Palermo
Festőművész Diploma

1991
Attestato di operaio per il restauro e manutenzione dei beni culturali
Palermo
Restaurátor Iskola

1988-1990
Attestato di perfezionamento presso l’istituto statale d’arte
Palermo
Oklevél Képzőművészeti technikák alkalmazásáról

1986-1988
Diploma di arte-applicata presso l’istituto statale d’arte
Palermo
Oklevél Iparművészeti technikák alkalmazásáról

1983-1986
Diploma di maestro d’arte conseguito presso l’istituto statale d’arte
Palermo
Oklevél  Képzőművészeti mesterségről


Megnyitó
Kovács Mária
Nicoló Bottalla: Esszencia
Műveleti Terület Galéria
2016. március 4.

Nicoló képei mozgásba hoznak. Először a nyakat, a szemet, a tekintetet fordítja egy irányba és az agyunkban, a tudatunkban folytatódik és mozdulnak tovább a testek, formák, amik nem véletlenül női alakok.

A nőket csodálni, szeretni és tisztelni kell, amit Nicoló nagyon jól tud. Az Ő figyelme és ismerete a női testek iránt ragad át ránk, és amit Ő megfigyelt, lerajzolt az köt össze minket a képpel. Nekünk is jó érzés női aktokat látni. Még ha nem is a testre gondolunk, hanem a keresgélő és egyben határozott, rajzolt vonalakra, festett foltokra, színekre.

A jól komponált sejtelmes, kavargó háttérből összeállnak és előtűnnek, kilépnek a női idomok, hogy megmutassák magukat. Remegnek és reszketnek, pirulnak, borzongnak és bágyadnak. Nem látjuk tisztán az arcukat, de érezzük. Személytelenek, de ismerjük őket. A mozdulattól és a lendülettől lesznek még láthatóbbak. Expresszívek, és a látványt tetszőlegesen, szuverén módon értékeljük.

Ez mind ESSZENCIA. A lényeg, a kivonat, a sűrítmény, mint egy pohár üde bor, vagy mint egy ébredő nő villan fel előttünk.

A vegyes technika alkalmazása, az akril, a pasztel, az olajfesték még izgalmasabbá, vonzóbbá teszi a meztelenséget. Vegyes, kevert játékok, amilyen a körülöttünk levő légkör, ami több összetevőből áll. Ezen a tizenhárom darab képen keresztül kifejezi, megmutatja azt a láthatatlan, papíron, vásznon lévő teremtett lelkeket, akiknek, (Nicoló szavaival élve) ha lekapcsoljuk a villanyt, az illatuk itt lebeg körülöttünk.

A kiállítást megnyitom.

 

English

Nicoló Bottalla: Essence

The paintings on view are elementary and condensed, they depict only basic essentials, without the add-ons that could shift the attention, the focus and the emotions. This way the naked agony of being in reality is shown honestly: here and there you can even feel, suspect the silhouette of the mould, out of which they were just freed.

The human forms out of the ancient material and the non-defied but interestingly woven space are the essential negative imprint of life, they bring to the surface the deepest of feelings. The lack of faces, individual characteristics and personality is dominant: a main criterion of essence is the ability to differentiate the subject from other objects, and it has not happened here yet.

The figures, who just came to consciousness, guard themselves subconsciously, thus making us sense and relive the long forgotten moment that might have never formed a memory, the feeling of defencelessness and vulnerability.
But alas, this is the essence of life.

SzK


 

Biography

1991-1995
Accademia di Belle Arti di Palermo
Palermo

1991
Attestato di operaio per il restauro e manutenzione dei beni culturali
Palermo

1988-1990
Attestato di perfezionamento presso l’istituto statale d’arte
Palermo

1986-1988
Diploma di arte-applicata presso l’istituto statale d’arte
Palermo

1983-1986
Diploma di maestro d’arte conseguito presso l’istituto statale d’arte
Palermo


Opening speech
by Mária Kovács
Nicoló Bottalla: Essence
Műveleti Terület Gallery
March 4., 2016

Nicoló’s paintings make us move. First the neck, the eyes and the gaze move to one direction, and the bodies, the forms keep on moving in our brains, in our minds. The bodies are of the female, and it is no accident.

Women should be admired, loved and honoured, Nicoló knows this well. His attention to and knowledge of the female body sticks to us, and what he noticed and drew connects us with the paintings. It feels good to see female nudes. Even if we don’t think about the bodies, but the searching and yet determined lines, painted spots and colours.

From the well-composed, suspicious, swirling background female bodies appear, step out to show themselves. They are shivering, trembling, flushing, shuddering and fainting. We cannot see their faces, but we can feel them. They have no personality, but we know them. They are more visible because of their movements and drive. They are expressive and we can value the scenes as we wish, individually.

This is all of the ESSENCE. The matter, the abstract, the condensation appear to us like a glass of fine wine or a waking woman.

The mixed technique, the acryl, the pastel, the oil painting make the nudity more exciting, more appealing. It is a mixed, twisted game, just like the air around us, with more components. In these 13 paintings he shows us, describes to us those invisible souls, alive only on paper and canvas, whose sweet smell (as Nicoló says) stays with us, even when we turn off the lights.

The exhibition is hereby opened.