Bochmann Dvora

Amit szavakkal, és amit szavak nélkül mond

Az én munkám, hogy beszéljek a problémákról, arról, hogy merre tartunk.
Auschwitz szörnyű megpróbáltatás volt a családom számára, ők lengyelországi zsidók. Anyám máig nagyon erős asszony. A művésznek szenvednie kell?
Ami Izrael és Palesztina között zajlik, nos, azt nem értem, és ők sem értik egymást. Miért fegyverekre költik a pénzt, miért nem az iskolákra, kórházakra, más hasznos és nem romboló dolgokra. Igyekszem a békéért felemelni a szavam.
A grópjaim épp’ annyira szürreálisak/ reálisak mint mi magunk vagyunk.
Picasso? Ő is, én is jártunk Afrikában, mindketten táplálkoztunk ugyanabból a forrásból, talán ezért van némi megfelelés. Maszkok, melyek mögé bújunk. Közhelyes? A közhelyek, azért közhelyek, mert igazak, mert újra és újra emlékeztetni kell rá magunkat.
Az állatokat nagyon szeretem. Bélyegeket is készítettem ezekkel az állat figurákkal. Valóban nagyon mások, mint a színrészecskés képeim. Többféleképpen ugyanazt? A munkáim másik fele Izraelben van, a Biennálén is részt veszek.
Álljunk tótágast, és úgy talán valóságában látjuk a világot! Izgatott vagyok, tele energiával. Ősember. Ősi tárgyak, ősi gondolatok. Egyszerűség. Ösztön. Kerekség.

Lejegyezte: Balázs Debóra