Több párhuzamos időkontinuum megjelenésekor maga az idő jelentéktelenné válhat, megrengetve a történelem áramlását. A baj akkor kezdődik, amikor Marty McFly felpaprikázódik és előre hátra szalad a szimultaneitásokban, vagy a terminátor elszúr valamit és loholhat az ítélet elől elszökött áldozatai után. Beleszólni a helyzetbe nem kis kegy az Idő uraitól. A kínai regényfolyamban, a Vörös szoba álmában, bárhol felbukkanhat egy elhagyott történeti szál, vagy szereplő. Az időt lyukas labirintusnak veszik, amelyből bárhol kikandikálhatnak a realitások. A Dallasban Bobby Ewing életben maradt a nézők akarata szerint. A kedvelt sorozatszereplő kiölése nem sikerült a műsorból. Jelentőségteljes halála rossz álommá vált, ami elmúlt.

Peter Shih, avagy Bullet a festő, New Yorkban, napi munkája után állt a vászon elé szűk műtermében. Az utca deprimált társaságának portréemlékei alapján, lámpafénynél tette vászonra újraalkotott imaginárius arc-másait, illetve arc-sajátjait. Az alakok pózba csavart schielei figurák, előrefeszített vállsonkájú, kilehelt valakik, művészettörténeti genom-kísérletek. A képek, a nappal akárkijeiből előhívott esti emlékezések vetületei. A vakufénybe került árnyalakok megszólalás előtti állapotban bámuló kreatúrák. A művészeti korok, műalkotások csipetjeiből válogatott lények megkapják alkotójuktól az összetevőiket, és várnak saját, előreláthatatlan idejükre. Ők 1996-ben lettek eltéve azokra az évekre, amikorra kialakul majd a művészben saját későbbi korának látása. Időkapszulák palackban, esetleges létrehozási évszámmal, név nélkül. Alkotói állapotok zömeiként olyan tablófényképek, amelyek a következő osztálytalálkozóra várnak. Bullet gondolatainak személyei az időnek szánt kinézetek.

Tükrön maradt arcmaszatok, és azok közé került újabbak. Az alakok életnagyságúak. Az élet nagysága Bullet szemében a vászon tükrében visszaverődő végtelen lehetőség. Láthatatlan önarcképek lefestései, átfedései a vékony nő, vagy az öreg torreádor. A 96-os év az emberi gén titkának feltörése, és újrakódolásának lehetősége a képi bontás és összerakás gyakorlatát adta a művésznek. Az utcáról összeszedett pillantások hordalékának illesztgetése, párhuzamos időszekvenciák újrakapcsolásait tette lehetővé. Megismételhető lehetőségek, próbák, kísérletek felületét teremtette meg a kiterjeszthető állapot: a vegyítésbe történő belevegyülés.

Kisebb képeinek alapjai ingyenes képeslapok. Embertömegnek szánt ugyanazok, melyekre állapotnyi rajzait tette, és idő múltával színezte ki őket. Áthidalások, idő-találkoztatások, utazások alatt feladott és beérkezett küldemények. Néhányan tudhatják milyen az érzés, amikor végzős képzőművész hallgatóként kapják vissza felvételi műveiket. Időtükör elé állnak. Ezt Bullet se hagyta ki. A festményei tizenhárom évvel ezelőtt néztek rá, olyan életkorában, amelyet most Dénes Ágnes él.

Dénes Ágnes a festészeti képsíkról megszökött alkotói szándékának teret keres. Az ő „utazása” egy általa épített terepasztal. Szemünk villámgyorsan átugorhat a gumicukor felhőkarcolókról a zöld szatén hegyekre. Idő nincs. Erre a tájra függöny, vagy egy ruha borul. Létezési helyzetek kavarognak, vagy állnak össze gyengéd gravitáció követelésére.

Ágnes festményei technikai és formai állapotok finom szövetei. A békeharcos sapkája alatt kitekintő önarckép mellett van egy „átvasalt” ninjaharcos motívum. Továbbragozható állapotú a bagatell és a komolyság. A rács mögé festett CD-k elzárt adataiban a kódok szabadsága létezik. A tárgyi determináltságok közül kiszöktethető az információ. Hangok és hírek áramolhatnak a börtön megkopogtatott fűtéscsövein. A rács, ami van is, meg nem is. A művészet korlátja olyan lehetőség, ami lehetőséget ad a megkerülős cselre is. Időalapú művészetté válik a festészet.

Egyik képen dizájnolt teatojás kap új értelmet akváriumi környezetben. Dénes Ágnes dimenziós átmozgatásai, vagy „átbizonytalanításai” az újraindított művészeti figyelem állandóságát generálják. Gyakran ő is arcképeire festi műveit. Az ún. „mindent bele” képek alatt ott van még az a „mégegy” is. Átfestések, újrajátszások, átöltözések, új ruhák próbája zajlik, amíg az önarckép tényleg odaillik a rétegek alá. A papírképek szakított felületei újabb gondolati tényezőt mutatnak. Dénes Ágnes mandalái összefoglalásai lehetnek az univerzum állapotainak és helyzeteinek. A globális körök összeérnek a nagy multik jelképeiben. Legyen híradástechnikai, vagy drapériamárka, a jelek mögött az emberek tömegei sűrűsödnek. A keleti és nyugati képek találkoznak. A forgás kerekét az idő ritmusát adó vásárlások apró istenkéi hajtják. A dolgokat meg lehet szerezni, de annyira általánosak, hogy már nem léteznek. Olyan, mint az idő, mely a keleti gondolkodás szimultán valósága lehet, vagy a keresztény üdvtörténeti szempont szinte lényegtelen eleme.

Egy szűkebb folyosón Dénes Ágnes a képeit néző látogatóknak kínálja fel a látogató mögötti teret. A folyosó végén van egy fekete szobrot ábrázoló festmény, mely a szobrot a folyosón mutatja be. A szobor hűlt helyére a néző kerül, ha a szobor két további portréi közé áll be, amelyek a folyosó oldalfalain vannak. Többes tükör és tükröződés, amelyben a szobor volt képe kerül a néző képének helyére. A felkínált szituációban átkerülhetünk egy műbe, ahogy Ági került még azon a folyosón Bullet egyik képeslapjára.

Szász György